„És ételedet árpalepény formájában egyed, és emberi ganéj tőzegénél süssed azt a szemük láttára. És ezt mondja az Úr: Így eszik az Izráel fiai tisztátalan kenyerüket a pogányok közt, akik közé őket kiűzöm.” (Ezékiel 4,12 -13)

Isten elmagyarázza, hogy annak az “emberszaron sütött kenyérnek” a sütésével és evésével, amit Ezékielnek csinálnia kell az ÚR küldésében, mit akar elmondani:

„Így eszik az Izráel fiai tisztátalan kenyerüket a pogányok között, akik közé kiűzöm őket.” (Ezékiel. 4,13)

És később azt is elmondja, hogy lesz idő, amikor az ÚR igéjét, a tiszta élő kenyeret, a Mennyből alászállott Élet kenyerét pedig alig ehetik:

„És mondja nekem: Embernek fia! Íme, én eltöröm a kenyérnek botját, és eszik kenyerüket mértékkel és rettegéssel, és vizüket mértékkel és ájulással isszák. Azért, hogy kenyér és víz nélkül szűkölködjenek, és elborzadjanak mindnyájan, és megrothadjanak az ő vétkükben.”
(Ez. 4,16-17)

Isten tehát elmondja Ezékielnek, mint a barátjának, aki Őt szolgálja, hogy mit fog tenni, elmondja, hogy mit cselekszik. Mert Jézus azt mondta: „Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő Ura; titeket pedig barátaimnak mondalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam nektek.” (Ján.15,15)

Ezékiel könyvében még sok ilyen rész van, ahol a színházművészet eszközét használja az ÚR, és szinte mintegy rendezőként instruál akciókat, kellékeket, díszletet, jelmezt, a „színészi átélést”, „színészi állapotot” is, és a szavakat is Ő adja a próféta szájába, mint a legfőbb részét az egésznek. Ugyanígy van ez a prózai színházban is, az ÚR szolgálatában. Úgy gondolom, hogy Isten legfőbb célja mindezzel nem elsősorban a „művészkedés”, és semmilyen művészettel sem a „L’art pour lart”. (Meghatározás, lexikon: A l’art pour l’art, magyarul: ‘művészet a művészetért’, a művészet öncélúságát vallja.) Bár igaz, hogy az ÚR alkotta a szépet is, és szeret csak úgy megnevettetni is minket, de az Ő legfőbb célja mégis az, hogy megragadja az emberek figyelmét, és kijelentse, elmondja nekik az igazságot, hogy mindenki eljusson az igazság megismerésére, mert: „Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére.” (1Tim. 2,4) Hogy elmondjon egyen-egyenként, személyesen, szívtől-szívig embereknek valamit a művészeten át, amire tudja, hogy szükségük van. A Golgota gyülekezet egyik vezetőjétől, Phil Metzger-tól egy tanítás közben ezt hallottam: „Ha lennének bábjaim otthon, azt is idehoztam volna és elbáboznám nektek, amit Isten akar mondani, csak hogy a figyelmeteket fenntartsam.” Ez olyan, mint amilyen Isten szíve. Neki annyira fontos, hogy az üzenetét átadja számunkra, és hogy az az üzenet át is jöjjön és elérjen minket, hogy minden eszközt megragad és felhasznál, hogy a figyelmünket megragadja, és fenntartsa! Ő játszani, bohóckodni, nevetségessé válni is hajlandó lenne ezért, csak hogy fenntartsa a figyelmüket, és így, átadva, legeltethessen, tápláljon az Ő igéjével, az Ő igazságával.

A Csia fordítás szerint Pál azt írja az 1Kor. 4. fejezetében, hogy színházi látványosságává lettünk a világnak:

„…mert látványosságává lettünk a világnak, angyaloknak, és embereknek is, /színházává lettünk a világnak, angyaloknak és embereknek. / Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak, / megvetettek. / Mi bolondok vagyunk Krisztusért, ti pedig bölcseknek tartjátok magatokat Krisztusban. Mi gyengék vagyunk, ti pedig azt hiszitek, hogy erősek vagytok. Benneteket tisztelnek, bennünket pedig lenéznek.” (1Kor. 4,9-10-ben; Károli/Új/Csia/Egyszerű fordítás)

A színház nem csak egy önmagáért való művészet, (nem l’art pour l’art), ahogy sokan használják, és ezért sokan imádják is, hanem csak egy eszköz az emberek lelkének megnyerésére, az ÚR üzeneteinek átadására. Az Úrért való jó és erőteljesen használható eszköz, csodálatos lehetőség. Nem ördögi, csak a sátán felismerve a lehetőséget, lefoglalta magának és kizárólagosságot akar. Vissza kell venni. A színházművészet önmagában nem bűnös, nem gonosz és nem ördögi, mint néhányan gondolják és mondják, hanem jó és tiszta eszköz, lehetőség:

„Minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről, a Világosság Atyjától származik, / száll alá, …” (Jak.1,17);

„Tudom és meg vagyok győződve az Úr Jézusban, / az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában: hanem csak ha valaki tisztátalannak tartja, annak tisztátalan az.” (Róm. 14,14)

Önmagában tehát nem tisztátalan a színház, sőt, nagyon is jó és erőteljes eszköz, kiváló lehetőség az ÚR Jézus mondanivalójának közvetítésére, sokak számára. A sátán már tudja ezt (a színházművészetről és a filmről) régóta, és nagyon is használja a maga céljaira. Az ÚR mindig is tudta, hogy jó, hiszen Őtőle való, és nem is vonja vissza:

„Minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan felülről, a Világosság Atyjától száll alá, Akinél nincs változás, és a változásnak árnyéka sem.” (Jak.1,17)

A kérdés csak az, hogy mi, (akik benne vagyunk és csináljuk) mikor ismerjük fel végre úgy „Istenigazából” annyira, ahogy kéne? Hogy örömmel és szárnyalva használjuk, és hogy másokat is „szárnyalásra vivő; repülésre sarkalló” erővel használjuk, és hálát adva érte az ÚRnak a Szent Szellem által meglássuk, vagy egyre jobban, és igazán jobban meglássuk Jézust, és így vegyünk részt benne, ahogy Pál írja a Római levél 11. fejezetében, hogy: „…dicsőítem szolgálatomat.” (Róm. 11,13 vége) Óriási becsben tarthatnánk ezt az ingyen kapott ajándékot. Mi lenne, ha ezen az úton követve Jézust, az életünk sem lenne drága nekünk. Egyáltalán felismertük e már, hogy ez egy hatalmas fegyver Isten kezében, nem csak egy jópofa dolog? Azt mondja az ÚR:

„Hiszen én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint!” (Ézs. 54,16)

A színházművészettel az evangélium hirdetéséhez nem őstehetségnek kell lenni, csak engedni Istennek. Neki nincs szüksége sem őstehetségekre, sem zsenikre, sem zsenialitásra, sem „túlképzettségre”! Hanem az Úrtól kapott hitre, kegyelemre, erőre, bátorságra, és hűségre. Kérjünk Tőle! Isten a kicsiket választotta ki, hogy a valaminek látszókat megsemmisítse, megszégyenítse:

„Mert tekintsétek csak a ti elhívatatásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak el bölcsek a test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan a nemesek. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ erőtleneit választotta ki magának Isten, hogy megszégyenítse az erőseket, és a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának Isten, és a semmiket, hogy a valaminek látszókat megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék Ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, Aki bölcsességül adatott nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és megváltásul: Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedni akar, az az Úrral dicsekedjék.” (1Kor.1,26-31)

Imádkozzunk! Adjunk hálát az Úrnak, kérjünk, könyörögjünk, és dicsőítsük az Urat a szolgálatunkért!… Ámen.